Foals – What Went Down + London Thunder

Sajnos rég írtam a blogra, oka is volt, de nem magyarázkodnék. Inkább írok arról, amiről szeretek, a jó zenéről! 🙂

A Foals napokban megjelent albuma (What Went Down) váltotta ki azt, hogy úgy éreztem, muszáj lesz írnom a blogra, és ezt a zenét meg kell osztanom az oldal követőivel.

Olyan erőteljesen kezdődik a korong a What Went Down-nal, mintha valaki mellbe rúgna és utána beléd vágna egy nagy fecskendőnyi adrenalint, amit után olyan energiát érzel magadban, hogy egyszerűen átfutnál még az 1 méter vastag vasbeton falon is, mintha csak egy papírréteg lenne. Elképesztően energikus, pörgős szám. A Foals-től egyáltalán nem megszokott ez a stílus, de könyörgöm ha ilyen jót tudnak írni, akkor még-még-még!! Hangerőt csavarjátok fel, és adjátok át magatok a zenének! 😉

Éles lehet a váltás a két számot illetően, de én a Folals-t leginkább a melankolikus, remekül felépített zenéik miatt szerettem meg igazán (mint pl a Spanish Sahara ) és hála égnek azért gondoskodtak arról, hogy kielégítsék az igényeimet az ilyen típusú zenékkel is. Első gitárpengetésre a szívembe lopta magát a London Thunder. Főleg ebben a verzióban! Gyönyörű! 🙂

Yannis Philippakis (frontember,énekes, gitáros,) köszi, hogy zenésznek születtél és ilyen baszott jó riffeket írsz! 🙂

Mari Kvien Brunvoll – Everywhere You Go

Személy szerint nagyon kedvelem az egyszemélyes zenekarokat. Egy (vagy  több) loop station, egy hang és semmi más. Tényleg eszméletlen, hogy néha mit ki lehet hozni egy kis kreativitással egy emberi hangból.  Már írtam Grimesről (aki azóta már nagyon befutott), illetve még jó pár tehetséges zenész van még ebben a stílusban. Ígérem idővel mindegyikről írok.

Ma a norvég hölgy van a porondon. Sajnos – de még mennyire – egyelőre három szám érhető el tőle, de szerintem az Everywhere You Go a legérettebb, legkidolgozottabb zenéje. Ígérete szerint készül az album, de hogy mikor lesz belőle valami, sajnos nem tudni. Addig is be kell érni ezzel a remek szerzeményével.

Amint elkészül az album, írok róla, addig is: Tegyétek rá! 😀

Bónuszként egy videó, ahol látszik, hogy is épül fel ez a zene 🙂

+1 zene: Why Does It End  (ajánlott!)

The xx – Finally (Kings of Tomorrow cover)

A brit The xx banda múlt héten újra felhívta magára a figyelmet egy eszméletlen jó feldolgozással.

Az eredeti számot a Kings of Tomorrow készítette még 2001-ben, mely nagy sláger volt anno a szigetlakóknál.

Túlzásokba nem szeretnék esni, de úgy érzem jelenleg, hogy nálam megvan már most az év feldolgozása. Lehet tévedek, de az biztos, hogy hihetetlen jól nyúltak a számhoz és meg merem kockáztatni, hogy a többségnek jobban tetszik, mint az eredeti.

Lassan ráhúzható az a közmondás az XX-re hogy, “amihez nyúlnak, arannyá válik”.

 

The xx bemutatkozó cikk.

 

Bemutatkozik: Low Roar

Régóta szerettem volna megmutatni már Nektek az Izlandon élő Ryan Joseph Karazija zenéjét.

Napokban újra kezem közé akadt az albuma, amit egyszerűen nem tudom, hogy lehet e egyáltalán nem szeretni. A kristálytiszta, egyedülálló hangja és egy gitár hihetetlen mire képes együtt. Bámulatos, hogy sokszor egy hangszer és egy ének mennyi érzelmet képest kelteni a hallgatóban. De úgy gondolom ez az ismertetője a kiváló zenészeknek.

A tavaly november elsején debütáló ( Low Roar ) albuma egyszerűen csodálatos a maga stílusában.  Így utólag visszagondolva a tavalyi év egyik legjobb albuma! Szóval nagyon erősen ajánlott!

De szavak helyett inkább beszéljen Ryan zenéje, és döntsétek el Ti, hogy kedvencetek lesz e! Remélem minél több embernek az lesz! 😉

Just A Habit

 

Make Garbage (Good Friends Take It Out)

 

Élőben Reykjavíkban.  Erre nem tudok már mit mondani…

 

facebook oldala

Ryan Joseph Karazija aka Low Roar

Bemutatkozik: Florence + The Machine

Florence Welch és bandája az egyik legsikeresebb brit indie banda. Bár azt hozzá kell tennem, hogy igazából egy stílusba sem sorolható be határozottan.

Az okosok szerinte leginkább az indie rock és a soul keveréke. Lényeg, hogy amit csinálnak az cseszett jó.

Florence  sikerében nagy szerepet játszott a BBC is, hisz még underground zenész volt, mikor meghívást kapott a BBC Introducing című műsorába és mellette rendszeresen játszotta számait a különböző rádióműsoraiban. Érdekességként megemlítem még, hogy a kezdetek kezdetén a londoni Camberwell művészeti főiskoláról kicsapták, majd egy szórakozóhelyen fedezték fel, hogy részegen a mosdóban Motown feldolgozást énekel. Szóval lányok csak bátran énekeljetek a bulik wc-jében, sohasem tudni kiből lesz az új Florence Welch 😀

2009-ben jelent meg debütáló albuma Lungs címen, mely hónapokig vezette Nagy-Britannia album eladási listáját. Persze ezt mind nem véletlen, mert 2009 egyik legjobb albuma lett a stílusában szerintem. Október végén jelent meg második albuma: Ceremonials. Nagyon erősen ajánlom mind a két albumot!!

A BBC-nek hála két hete a Florence + The Machine előadta élőben a két album legkedveltebb számait! No itt aztán megmutatkozik, mennyire jó énekesnő Florence, és miért imádják annyira a britek! Bámulatos fél óra!

 

Számlista:
Shake It Out – 00:00
What The Water Gave Me – 5:07
Take Care – 11:13
Rabbit Heart (Raise It Up) – 16:06
Dog Days Are Over – 21:58
No Light, No Light – 26:50

Ugye a Take Care ismerős lesz már sokaknak, hisz szó volt az eredetiről egy hete Itt.

A Florence + The Machines wikipedia oldalán (alul) taláható egy lista, hogy mennyi mindenre jelölték és mit nyert meg. A lista nem picit hosszú…. Sok dolog van, ami alátámasztja azt a tényt, hogy Florence Welch és bandája jelenleg Nagy-Britannia egyik legmeghatározóbb (és legjobb) bandája. Számomra külön öröm, hogy a sikerek ellenére, megmarad a kezdeti stílusnál és nem hódol be a popiparnak!

Hallgassatok sok Florence + The Machine! 😉

 

Sara Savery – Love Remains

Próbálok mindig új zenét hozni Nektek, amit még nem hallhattatok – vagy csak kevesen -, mert még a rádiók nem játsszák vagy csak nagyon kevés zenével foglalkozó oldal írt róluk.

Sara Sarvery tipikusan ilyen. Persze jelenleg nem egy befutott zenész ( egy-két bandával dolgozott együtt pár szám erejéig /ebből a napokban majd mutatok egy “jófélét“/) de nagyon is ígéretes.

Nagy nehezen annyit tudtam kideríteni Róla, hogy készül a debütáló albuma (amiről még semmi konkrétumot nem tudni) és valószínűleg Dániából származik a hölgy.

Sara sem az a fajta zenész/énekes, aki csak egy dologhoz ért. Ő írja a dalszövegeit, zenéit és ráadásul ő is keveri ki, hogy az megfelelően szóljon. Tiszteletreméltó!

Íme az egyik önálló szerzeménye, élőben(!) előadva:

 

Akinek nem tetszene (van ilyen?) az élő felvétel, annak itt a stúdió verzió:

 

Delilah – Go

Egy újabb bámulatos hanggal rendelkező nő!

Paloma Ayana egy borzasztóan tehetséges londoni énekesnő, aki már 12 éves óta ír dalszövegeket és eddig – meg nem tudom mondani miért – szinte senki nem hallott felőle. Jól titkolta eddig a tehetségét.

Az első szám, amire felkaphatta a fejét a média/szakértők az a Breathe című saját szerzeménye, majd a Chase & Status-szal való szinergia eredményeként a Time.

De a fent említetteknél is jobban sikerült a szeptember 6-dikán megjelent Go EP-n található, Go nevet viselő slágergyanús zenéje. Ezt hallhatjátok most a blogon stúdióban, élőben előadva! 

 

Thom Yorke – Analyse (Live)

Létezik egy ember az Univerzumban, akit talán az egyik legnagyobb élő legendának, zseninek tartok. Nem más ez a személy mint Thom Yorke, a Radiohead agya, vezére, alapítója.

Több oldalt írhatnék csak magáról a zenéiről, de nem teszem. A lényeg, hogy ez az ember mindent tud a zenéről, de tényleg. Ezt papolhatnám napestig, próbálhatnám bizonyítani mennyire összetett a zenéje, de felesleges lenne. Ha valaki rákap az ízére, akkor megérti, hogy miért is tartom a legnagyobbak közt.

Radiohead-en kívül szóló karrierbe is kezdett, és első albuma 2006-ban jelent meg The Eraser címen. Erről az albumról szól most az Analyse zongorán élőben előadva.

Eltörpül minden jelző ennél a zenénél. Szóval inkább nem is próbálom meg leírni mennyire jó és mennyire szeretem.

 

Azt azért érdemes megfigyelni, hogy mennyire együtt él a zenével… lényegében totál eggyé válik vele.

Egy kib*szott nagy zseni, nincs miről beszélni tovább!

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble – Lobby (Live)

Azoknak az embereknek, akik otthon érzik magukat a szürreális dolgokban és szeretik az experimental és jazz zenéket, és szívesen elmélkednek nem hétköznapi dolgokon, azoknak maga a tökély, a csoda lesz hallgatni a The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble (TKDE) zenéit.

A tökéletes élményt igazán csak koncerten kaphatjuk, hisz a zenékhez nagyon szorosan kapcsolódik a képi világ, a vizualitás, mert lényegében filmekhez, festményekhez, animációkhoz szánják élményfokozónak a zenéjüket.

Olyan rendezők, mint Murnau vagy Lang és festők, mint Goya vagy Bosch  munkáiból vetítenek képeket, videókat koncert közben, elérve ezzel egy tökéletes audiovizuális egységet.

Írhatnék egy egész regényt, hogy mennyire jó és milyen összetett zene ez, de felesleges lenne, mert ezt valaki vagy érzi vagy nem.

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble című első albumokról a zenekar leghíresebb műve ( és tán legjobb is egyben) :

A videót egy 2007-es budapesti koncertjükön rögzítették.

 

Bővebb információ a TKDE-ről: ITT.

 

NERO’S DUBSTEP SYMPHONY

Elérkezett a blog egy mérföldkőhöz!

Ez a századik zenei post. Ezt azt jelenti, hogy aki az elejétől követett minket az 100 – jól látod: száz – zenekart/zenészt /bandát/énekest ismerhetett meg, kicsivel több mint egy hónap alatt.

Mivel ez egy különleges alkalom, így dukál egy különleges zene is hozzá.

 

A salfordi MediaCity intézményben 2011. június 06-án történt meg az, amit gond nélkül nevezhetek zenei csodának.

Van egy híres Albert Einstein idézet, ami így szól:

“Az életünket kétféleképpen élhetjük:
Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek,
Vagy abban, hogy csoda minden.”

Számomra az, hogy egy nagyon híres filharmonikus összeáll egy szintén híres, totálisan más világot képviselő dubstep duóval és létrehoznak közösen egy olyan zenét, amitől tátva marad a szája embertömegeknek az bizony CSODA!

Az ötlet valószínűleg a duó, Nero (Daniel Stephens és Joe Ray) agyából pattant ki, de nem legelőször. A történelem során már lépett fel közösen DJ és szimfonikus zenekar, de szerintem ez sikerült a legjobban. Lehet azért, mert a duónak egyes számaiban a gyönyörű hanggal megáldott Alana Watson énekel, ami nem kis pluszt ad a zenében. Joe Duddell nevét is illik megemlíteni, mint a a karmestert, hisz nélküle nem muzsikált volna olyan csodásan a filharmonikus sem.

Jár a gratuláció azért is, mert nem kis munka lehetett a két Nero sikerszámot (Innocence és Guilt) átírni filharmonikus verzióra. Remélem  azért – még ha nem is fut mindenki Angliába, hogy élőben hallgassa a BBC Filharmonikusokat – egy minimális érdeklődést felkelt ez a felvétel pár emberben, hogy ha lehetősége nyílik, akkor meghallgatja személyesen, élőben az egyik (amúgy világhírű) magyar filharmonikus előadását.

 

Soundcloud-ra feltett hangverzió jobb, mint a videóban hallható és le is tölthető!!