Phoria – Pause Display /EP/

Nem szoktam EP-t bemutatni, de most ennek is eljött az ideje. 🙂

Talán az egyik ok az, hogy ritkán születnek igazán jók, de most találtam egyet (vagy talán a hangulatomhoz leginkább illőt?), ezért meg is osztom Veletek.

A brightoni banda elég sok stílust kever (inkább meg se próbálom felsorolni 😀 ), ami önmagában nem ad okot, hogy jó legyen, de ők piszok ügyesen megtalálták az egyensúlyt a stílusok között. Eléggé el kell gondolkodnom, hogy találjak valami hasonló hangzásvilágot, sőt nem is nagyon meg. 🙂 Ezért az egyediség teljesen adott.

Amivel engem igazán megnyertek, az az, hogy valamiért teljesen beszippantanak a zenék, és érződik az egész EP-n (és ez talán a legerősebb indok, amiért itt szerepel az egész egyben), hogy ezt odatették, nem csapták össze, nem volt “jó’ van, szarok bele jóleszezígy” hozzáállásuk, hanem piszok mód összetették. Ez talán leginkább az első tracken érződik leginkább, névén nevezve: Emanate. Kifejezetten tetszenek az ilyen zenék, amik szépen, precízen fel vannak építve és a végén jön a katarzis, az “ójezaz” érzés. 🙂

Még talán érdekes adat, hogy egy ilyen sajnos méltatlanul ismeretlen bandának az Emanate számmal első héten összejött egy 120 ezres lejátszás a Youtube-on! Ráadásul a BBC Radio 1 egyik műsorában a hét első számú ajánlott száma volt!  Számomra  is ez a szám ami a legjobban belopta magát a szívembe.

Tényleg mindegyik számot ajánlom végighallgatni, mert minőség a köbön mind!

Szóval emelem a kalapom a banda második Pause Display nevű EP-je előtt! És garantálom, hogy ha jelentkeznek új zenével, akkor az szerepelni fog a blogon. 😉

NÉGY számot tartalmaz az EP, még ha elsőre háromnak is látszik! 😉

Phoria: /soundcloud/ —  /facebook/ —  /honlap/

Grimes – Circumambient

Aki rendszeresen követi a blogunkat, annak feltűnhetett, hogy mostanában nagyon előtérbe kerültek a női előadók. Hát igen, ezen nincs is mit tagadni, valószínűleg ez az év is, csakúgy mint a tavalyi, leginkább a csajokról fog szólni, amit nem is bánunk, ameddig ilyen karakteres előadók tűnnek fel, mint például a most következő dal előadója.

Grimes, alias Claire Boucher már korábban saját neve alatt kezdett zenélni, ám abból akkor nem lett semmi. Aztán 2009-től már Grimes néven vette fel demóit, majd 2010-ben már össze is rakott egy lemeznyi dalt, egy évre rá pedig mégegyet. Idén aztán végre egy nagy kiadó gondozásában adhatta ki új albumát, Visions címmel. A pszihedelikus popot kislányos énekhangjával kísérő Grimes a 2012-es év egyik reménysége lehet.

Karen O – Immigrant Song (+The Girl With Dragon Tattoo opening scene)

A dél-koreai születésű Karen O nevét manapság egyre többet hallani. Pályáját a Yeah Yeah Yeahs énekeseként kezdte, és itt is vált széles körben is ismertté, az utóbbi időkben azonban Karen inkább a szólókarierre koncentrál. Vokálozott például David lynch debütáló lemezén, dolgozott együtt a Flaming Lips-szel (aminek gyümölcse egy számomra felejthetetlen videóklip), és több filmzene is fűződik a nevéhez. Ezek közül emelném most ki a Tetovált Lány hihetetlenül látványos főcímének zenéjét. Mellesleg aki még nem látta volna a filmet, annak csak ajánlani tudom.

Hangerőt fel!!!!

Aki pedig nem annyira kíváncsi a filmre, annak külön itt a főcím:

Coldplay – Paradise (+koncertfilm)

A Coldplay számomra mindig olyan volt, mint egy stréber tanuló. Teljesítették az elvárásokat, megcsinálták amit kellet, az jó is volt mindig, de sosem tudott izgalmas lenni (hangsúlyozom: számomra). Mindenesetre a mai zenei világban megkerülhetetlenek, az biztos.

A héten megjelent legújabb, Mylo Xyloto című albumuk, amiről az első nagy slágert, a Paradise-t hallgassuk meg most itt.
Nem is fűznék hozzá különösebb kommentárt. Ez egy jó szám és kész! 🙂

26-án a banda Madridban koncertezett, amiről egy több mint másfél órás anyagot már fel is pakoltak a YouTube-ra.
Mellesleg a koncertfilmet Anton Corbijn (!) rendezte.

Delilah – Go

Egy újabb bámulatos hanggal rendelkező nő!

Paloma Ayana egy borzasztóan tehetséges londoni énekesnő, aki már 12 éves óta ír dalszövegeket és eddig – meg nem tudom mondani miért – szinte senki nem hallott felőle. Jól titkolta eddig a tehetségét.

Az első szám, amire felkaphatta a fejét a média/szakértők az a Breathe című saját szerzeménye, majd a Chase & Status-szal való szinergia eredményeként a Time.

De a fent említetteknél is jobban sikerült a szeptember 6-dikán megjelent Go EP-n található, Go nevet viselő slágergyanús zenéje. Ezt hallhatjátok most a blogon stúdióban, élőben előadva! 

 

The Knife – Pass This On

A svéd electro duó ’99-ben alakult, de 2004-ig kellett várniuk a sikerre, mikoris a Sony Bravia reklámjába bekerült Heartbeats című daluk José Gonzalez által feldolgozott verziója. 2006-os Silent Shout című lemezüket a Pitchfork Media az év legjob albumának választotta, és azévben a svéd Grammis díjkiosztón hat jelölésből hatot díjra váltottak. (Ők maguk viszont nem jelentek meg az eseményen)

A Pass This On még egy korábbi, 2003-as szerzeményük, amiben már bőven látni lehetett hogy nem holmi tucatzenéről van szó.

Freedom Or Death – Inside

Ha pisztolyt szorítanának a tarkómhoz sem tudnám megmondani, hogy a torontói duó milyen stílusú zenét készít pontosan.

Akusztikus folk, electronica, rock, hip-hop ritmusok is mind-mind felfedezhetőek zenéikben. A két fiatal srác maga írja a dalszöveget, zenét és Ők is énekelnek a számaikban.

Zenéjük annak köszönhetően, hogy sok stílust kevernek nagyon változatos, ezért ajánlott is több Freedom Or Death szám meghallgatása!

EGO című albumukról: INSIDE

A klip….zseniális.

Bónusz: Virginia Woolf

 

 

OK Go – All Is Not Lost

Az OK Go-t nem csak zenéi, de agybeteg videói miatt is szerethetjük. Annak idején a futópados, majd a láncreakciós videójukkal is nagy sikert értek el, és most it az új klip, ahol üveglapon táncoló emberkék alakítanak ki különböző absztrakt formákat.
A történet viszont nem ér itt véget, ugyanis a Html5-ös technológia (és a Google Chrome) segítségével akár személyes üzeneteket is megjeleníthetünk a videó szereplőivel.

Kings of Leon – The Face

A három testvérből és egy unokatestvérből álló banda a kétezres évek elejének újrock-forradalmával indult el a világsiker felé veztő úton. Az első lemezük után már rögtön nagy nevek kérték fel őket előzenekarnak, majd a harmadik után már a világsiker is megérkezett.  Igazából itt kezdtek a saját fejük után menni. Eltűnt a csapzott kinézet, a szakáll, cserébe viszont zenei érettséget kaptunk.

A banda eddigi legnagyobb sikerét a 4. stúdióalbumukon megjelent Sex On Fire című számukkal érték el. Ezt világszerte játszották nagy rádióadók, és a zenekart végre otthon, az Egyesült Államokban is elismerték.

Idén jelent meg Come Around Sundown című legújabb nagylemezük, amiről a The Face című dalt hallgathatjátok most meg. Ahogyan erre a számra, az egész albumra is jellemzőek a rekedtes, férfias hangon előadott nagyívű énekdallamok, és a naplemente-hangulat.

Woodkid – Iron

A 28 éves Yoann Lemoine eredetileg videóklip rendezőként tevékenykedett (dolgozott többek között Moby-val ésKaty Perryvel) majd 2011-ben Woodkid néven kiadott egy EP-t amit sokan az év meglepetéslemezének neveztek. A lemezen négy dal, köztük az Iron található, amihez egy mesteri klip is készült, aminek láttán nekem tátva maradt a szám. 🙂

Woodkid jelenleg az első nagylemezén dolgozik,ígérete sezrint érdekes és meglepő kollaborációkat találhatunk majd rajta.
Kíváncsian várjuk!

Addig is élvezzétek az Iron-t: