Személy szerint nagyon kedvelem az egyszemélyes zenekarokat. Egy (vagy több) loop station, egy hang és semmi más. Tényleg eszméletlen, hogy néha mit ki lehet hozni egy kis kreativitással egy emberi hangból. Már írtam Grimesről (aki azóta már nagyon befutott), illetve még jó pár tehetséges zenész van még ebben a stílusban. Ígérem idővel mindegyikről írok.
Ma a norvég hölgy van a porondon. Sajnos – de még mennyire – egyelőre három szám érhető el tőle, de szerintem az Everywhere You Go a legérettebb, legkidolgozottabb zenéje. Ígérete szerint készül az album, de hogy mikor lesz belőle valami, sajnos nem tudni. Addig is be kell érni ezzel a remek szerzeményével.
Amint elkészül az album, írok róla, addig is: Tegyétek rá! 😀
Bónuszként egy videó, ahol látszik, hogy is épül fel ez a zene 🙂
Mikor Santi White, azaz Santogold 2008-ban megjelentette első lemezét, többen csak egy M.I.A. klónként emlegették. Való igaz, vonhatunk párhozamot a két énekes zenéje között, de Santogold sokkal kifinomultabb eszköztárral rendelkezik, és nála nem érezni annyira, hogy zenéjére minden áron rá akarta erőltetni a multikultúrális fílinget.
Már elsőre nagyon jó kis lemezt rakott össze, amiben megtalálható a new-wave, dub, hip-hop, electronica, raggae, soul, és olyan jó dalokat tartalmazott mint a Say Aha, vagy a Shove It.
2011 végére váható az új, Go! című album, amiről a címadó dalt már meg is hallgathatjuk, amit Karen O-val, a Yeah Yeah Yeahs énekesnőjével közösen vettek fel.
Paloma Ayana egy borzasztóan tehetséges londoni énekesnő, aki már 12 éves óta ír dalszövegeket és eddig – meg nem tudom mondani miért – szinte senki nem hallott felőle. Jól titkolta eddig a tehetségét.
Az első szám, amire felkaphatta a fejét a média/szakértők az a Breathe című saját szerzeménye, majd a Chase & Status-szal való szinergia eredményeként a Time.
De a fent említetteknél is jobban sikerült a szeptember 6-dikán megjelent Go EP-n található, Go nevet viselő slágergyanús zenéje. Ezt hallhatjátok most a blogon stúdióban, élőben előadva!
Elisabeth Maurus az egyik kedvenc (ha nem a legkedvencebb) énekesnőm. Hogy miért?! Ha végighallgatjátok a számait remélhetőleg megértitek!
A lényegre térve: 2008-ban Morgan Page-el közösen elkészítették a Longest Road című trance számot, mely felkerült a BillboardHot Dance Club Songs slágerlistájának negyedik helyére! Ezzel máris berobbant a köztudatba. Nem mellesleg később ezt a számot Deadmau5 remixelte, amit 2009-ben Grammy díjra is jelöltek.
Debütáló albuma 2010 júniusában jelent meg Catching a Tiger címmel. Szerintem bitangpusztulatosan jól sikerült, és nagyon erősen ajánlott!
Többször bebizonyította már, hogy óriási érzéke van a zenéhez és kivételes énekhang tulajdonosa. Nem szeretnék túlzásokba esni, mert biztos elfogult is vagyok valamilyen mértékben, ezért döntsétek el Ti mennyire is jó valójában. Hallgassátok figyelemmel, ahogy énekel és nézzétek mennyire élvezi és együtt is él a zenével. Ezért is kivételes Ő számomra és látszik, hogy mindene a zene.
Az albumról pár kedvencem:
When I’m Alone (live!)
In Sleep (live!)
és egy érzéki szám: Everywhere I go ( Ellie Goulding – a másik szőke szépség )
Ilyen egy tökéletes duó!
Lissie nem csak a saját szerzeményeit énekli el kitűnően, hanem nagyon jól dolgozza fel a híres slágereket is. Íme három példa erre is.
Lissie – Pursuit of Happiness ( Kid Cudi cover)
Lissie – Starway to Heaven ( Led Zeppelin cover)
Lissie – Nothing Else Matters (Metallica cover)
Ezektől remélem Nektek is felállt a szőr a hátatokon!
Bízom benne, hogy tetszett és pár embernek szintén belopta magát a szívébe énektudásával és zene iránti alázatával.
Bárcsak több ilyen énekes lenne, akit nem érdekel a csillogás, és nem a szépségével vagy tánctudásával akarja megfogni az emberekt, hanem szimplán a zenéjével! Szerintem ilyen egy igazi énekesnő!
Ha tetszett a cikk, oszd meg a Facebookodon! 😉
Ha tetszik a blog ITT KELL LIKE-olni!
fastforwardmusic.wordpress.com 