Foals – What Went Down + London Thunder

Sajnos rég írtam a blogra, oka is volt, de nem magyarázkodnék. Inkább írok arról, amiről szeretek, a jó zenéről! 🙂

A Foals napokban megjelent albuma (What Went Down) váltotta ki azt, hogy úgy éreztem, muszáj lesz írnom a blogra, és ezt a zenét meg kell osztanom az oldal követőivel.

Olyan erőteljesen kezdődik a korong a What Went Down-nal, mintha valaki mellbe rúgna és utána beléd vágna egy nagy fecskendőnyi adrenalint, amit után olyan energiát érzel magadban, hogy egyszerűen átfutnál még az 1 méter vastag vasbeton falon is, mintha csak egy papírréteg lenne. Elképesztően energikus, pörgős szám. A Foals-től egyáltalán nem megszokott ez a stílus, de könyörgöm ha ilyen jót tudnak írni, akkor még-még-még!! Hangerőt csavarjátok fel, és adjátok át magatok a zenének! 😉

Éles lehet a váltás a két számot illetően, de én a Folals-t leginkább a melankolikus, remekül felépített zenéik miatt szerettem meg igazán (mint pl a Spanish Sahara ) és hála égnek azért gondoskodtak arról, hogy kielégítsék az igényeimet az ilyen típusú zenékkel is. Első gitárpengetésre a szívembe lopta magát a London Thunder. Főleg ebben a verzióban! Gyönyörű! 🙂

Yannis Philippakis (frontember,énekes, gitáros,) köszi, hogy zenésznek születtél és ilyen baszott jó riffeket írsz! 🙂

José González – Every Age

A spanyolos csengésű de svéd származású José Gonzálezt gondolom nem sok embernek kéne/kell bemutatnom, de ha valaki eddig még nem ismerte volna, akkor örülök, hogy most végre megismeri. 🙂

A zene kifogástalan, Jósé Gonzáleztől már megszokott  stílusban pompázik. Viszont a klip az elképesztően zseniális lett. Talán az év egyik legjobb videoklipje lesz!

Egy meteorológiai ballonra rögzített kamera szemszögéből csodálhatjuk meg a tájat/Földet ahogyan egyre magasabbra (egészen a sztratoszféráig) emelkedve ki nem durran a ballon. Egészen pazar felvételt kapunk, köszönhetően a 360° látószögnek!

Emelem kalapom az ötletgazda és az egész stáb előtt! 😉

Tomas Barfod – Pulsing (feat. Nina K)

Megszámlálhatatlanul sokszor leírtam már, de rendre engem is meglep, hogy mi a francokat tudnak az észak-európai országok producerei/bandájai, hogy ennyire piszok jók. Már kezdem elhinni, hogy tényleg van valami a levegőben… vagy a szeszből veszik ezt a sok zene kreativitást?!

Tegnap találtam rá/figyeltem fel a dán Tomas Barford munkásságára. A számok többségében egy Nina K nevezetű énekessel működik együtt, így ezek a számok köszönhetően a hölgy kiváló hangjának még ütősebbek, még energikusabbak. Talán jól is jön egy ilyen szám az ilyen moslék, esős időben (csak hogy panaszkodjak az időjárásra, mert az annyira szeretjük ilyenkor 😀 )

A kiemelt szám, amivel meg szeretném szerettetni veletek Barfod úr munkásságát az a Pulsing, ami a 2014-ben megjelent Love Me albumon találtok.  A klip kicsit betegesre sikeredett, de megéri végignézni. 😉

 

 

Bónusznak az előző albumáról (Salton Sea – 2012): Till We Die, szintén Nina K hangjával megspékelve:

 

 

(Tomas Barfod)

Kormac feat. Irvine Welsh – Another Screen

Vannak zenék, amiket eleve nehéz besorolni bármilyen stílusba is, mert annyi stílus keveredik, vagy annyira egyedi. A mai zene is valahol a teljesen új, szokatlan formájú, de egyben zseniális is. Talán pont emiatt is. Az alap egészen egyszerű, de kiválóan jól működik.  A szöveget a kreatív ír producer, Kormac,  a híres író, Irvine Welsh szerzeményeiből szemezgette. Az egész a zenével, a szöveggel és a kép világgal egy piszok jó elegyet alkot. Elsőre nem éreztem át az egész varázsát, de utána… teljesen magával ragadott. Tominak köszönöm, hogy megmutatta! 😉

 

Kormac ezelőtt az egy időben nagyon felkapott electro-swing stílusban tevékenykedett leginkább, és mondhatni , hogy nagyon is ügyesen tette. Legismertebb és szerintem egyben legjobb alkotása a Wash My Hands nevet viseli. Csekkoljátok ezt is! Megéri! 😉

 

(Kormac)

Hard-Fi – Suburban Knights

Egy visszatarthatatlan belső kényszert éreztem, hogy ma megosszak egy remek kis számot. No meg egy jóleső biztatást is kaptam, hogy írjak már, mert hiányzik a blog. 😀 Ez jól esett, úgyhogy eleget is teszek az igényeknek. 🙂

Hard-Fi nem egy frissen megalakult banda, lévén, hogy már 2003 óta nyomják az ipart. Keményen. (Jaj de szar szóvicc…)

Nekem ez az szám az abszolút kedvencem tőlük. Igazi feel good  zene, teli energiával, amit kiválóan közvetítenek a hallgató felé. Legalábbis engem nagyon magával ragad a zene. 🙂

A Suburban Knights még a 2007-ben megjelent Once Upon a Time in the West albumon találtok. Azóta még két albumot dobtak piacra, abból is a legutóbbi tavaly jelent meg egy hihetetlen kreatív, de annál hasznosabb Best of 2004-2014 címmel.

Én azt mondom, legyen az egyik kedvencetek a Hard-Fi. De legalább egy esélyt adjatok erre. 😀

 

Chopin – Waltz No. 14 in E minor (by Arthur Rubinstein)

Véleményem szerint nem létezik se élő se holt ember, aki jobban játszana el egy Chopin darabot, mint Rubinstein.

Lehet elfogult vagyok, de megszámlálhatatlan próbát tettem már, de eddig senki nem győzött meg arról, hogy tévedek. 😀 Persze ízlésekről kár, és nem is lehet vitatkozni. Szóval inkább csak hallgassátok meg ezt a zseniális darabot, két eszméletlen nagy zongorazsenitől. 🙂

Akinek ismerős a zongora dallama valahonnan, és nem tudják honnan, azoknak itt ( az egyik)  megoldás.

 

(Arthur Rubinstein)

 

Benjamin Booker – Have you seen my Son?

Benjamin és bandája zenéjét leginkább a lüktető energia, és a blues-soul-rock Szentháromság hatja át. Idén áprilisban jelent meg az első single amivel később a David Letterman Show – ban is felléphettek. Pár napja jelent meg első nagylemeze, ami ígéretes korongnak tűnik a műfaj szerelmeseinek.

 

ZHU – The Nightday /EP/

Hát ha már múltkor bemutattam egy remek EP-t, akkor hozok még egyet! 😀

Nagyjából 1 hónapja fedeztem fel az emberünk, egy Lana Del Rey remix kapcsán, pár hétre rá pedig egy barátom mutatott egy kiváló számot az EP-ről. Végre volt időm végighallgatni az EP-t, és azt kell mondjam, hogy ez az ismeretlen ember – mert az emberünk szándékosan anonymus üzemmódban tevékenykedik – első EP-je üt mint az ipari áram. Persze feltéve, ha valaki vevő az igényes elektronikus zenére, azon belül is leginkább talán a deep house világából. (Lassan agyérgörcsöt okoz besorolni egy-egy előadót, producert, bandát, mert annyira keveredik már minden-mindennel. Szóval nézzétek el ezt nekem. Köszipuszi 😀  )

Az, hogy ki lehet a producer a ZHU fantomnév mögött, arról azt gondolom sokáig nem fog titokban maradni! 🙂 Eszméletlenül berobbant a  srác pár hónap alatt! Teljesen érthetően, ha meghallgatod az EP-t! 😉

Nekem elnyerte a tetszésemet, úgyhogy gondoltam megosztom Veletek is! 😉

 

Sam-Jam – Dance And Chant

Tegnap berúgtál? Másnapos vagy? “Szítszakad az agyad”?! 😀

Vagy csak szimplán sz_r a kedved, mert holnap megint munkanap?
Szomorkodsz, mert nem a magyarok nyerik ma a labdarúgó világbajnokságot? 😀

Ez garantáltan visszahoz az életbe! 😉

1979 óta tuti siker, hogy felrázza az embereket. Már érzed is a boggie-t, ugye?! TEDD RÁ, ahogy Van Damme! 😀

 

 

Phoria – Pause Display /EP/

Nem szoktam EP-t bemutatni, de most ennek is eljött az ideje. 🙂

Talán az egyik ok az, hogy ritkán születnek igazán jók, de most találtam egyet (vagy talán a hangulatomhoz leginkább illőt?), ezért meg is osztom Veletek.

A brightoni banda elég sok stílust kever (inkább meg se próbálom felsorolni 😀 ), ami önmagában nem ad okot, hogy jó legyen, de ők piszok ügyesen megtalálták az egyensúlyt a stílusok között. Eléggé el kell gondolkodnom, hogy találjak valami hasonló hangzásvilágot, sőt nem is nagyon meg. 🙂 Ezért az egyediség teljesen adott.

Amivel engem igazán megnyertek, az az, hogy valamiért teljesen beszippantanak a zenék, és érződik az egész EP-n (és ez talán a legerősebb indok, amiért itt szerepel az egész egyben), hogy ezt odatették, nem csapták össze, nem volt “jó’ van, szarok bele jóleszezígy” hozzáállásuk, hanem piszok mód összetették. Ez talán leginkább az első tracken érződik leginkább, névén nevezve: Emanate. Kifejezetten tetszenek az ilyen zenék, amik szépen, precízen fel vannak építve és a végén jön a katarzis, az “ójezaz” érzés. 🙂

Még talán érdekes adat, hogy egy ilyen sajnos méltatlanul ismeretlen bandának az Emanate számmal első héten összejött egy 120 ezres lejátszás a Youtube-on! Ráadásul a BBC Radio 1 egyik műsorában a hét első számú ajánlott száma volt!  Számomra  is ez a szám ami a legjobban belopta magát a szívembe.

Tényleg mindegyik számot ajánlom végighallgatni, mert minőség a köbön mind!

Szóval emelem a kalapom a banda második Pause Display nevű EP-je előtt! És garantálom, hogy ha jelentkeznek új zenével, akkor az szerepelni fog a blogon. 😉

NÉGY számot tartalmaz az EP, még ha elsőre háromnak is látszik! 😉

Phoria: /soundcloud/ —  /facebook/ —  /honlap/