Bemutatkozik: Mando Diao

A Mando Diao nagyon jó példa arra, hogy megdöntse azt a hülye sztereotípiát , miszerint csak az USA-ból vagy Nagy Britanniából kerülhet ki kiváló és híres rock banda.

Inkább egyre jobban figyelni kéne az északi országokra, hisz Svédország mellett Dánia is kiváló rock, indie rock bandákat tud felmutatni. Példákat olvashattok majd itt a blogon! 😉

A banda gyökerei 1995-ig nyúlnak vissza, ekkor a két énekes-gitáros (Björn Dixgård és Gustaf Norén) 14 hónapra elvonult a világtól és az albumokon dolgoztak. Kezdetekben – állításuk szerint- a Beatles adott inspirációt a zenékhez, mely szerintem az első két albumon hallatszik is.

A banda neve egy elég vicces történethez fűződik, miszerint Björn Dixgård álmában találkozott egy férfival, aki azt kiáltotta: “Mando Diao!”  🙂

Szóval innen a név, egy álomból, de hogy mit jelent, fogalmam sincs. Ha valaki tudja, írja meg kommentben.

Első albumuk, a Bring ‘Em In csak 2002-ben jelent meg, amin tényleg érződik a Beatles hatás. Talán még az énekesek is próbáltak úgy énekelni, mint a Beatles tagok. De mégsem mondható Beatles koppintásnak, mert azért érződik rajta a Mando Diao faktor, ha szabad ilyent mondani.

Hiába volt rájuk hatással az óriási sikereket elért brit banda, de nem próbálták utánozni őket, csak kölcsönöztek pár jó ötletet, és minden albumukon érződik a saját kis stílusuk, ami minden jó banda sajátja.

Első albumról íme: Motown Blood

A második albumuk, a Hurricane Bar (2004) hasonló az elsőhöz, így nagyon nem szaporítom róla a szót.

Harmadikról (Ode to Ochrasy-2006) az egyik kedvencem, Good Morning, Herr Horst.

2007-ben járunk, mikor a negyedik albumuk (Never Seen The Light Of Day) megjelent. Itt kevertek már indie elemeket a zenéjükbe, persze még mindig a rock-ot fővonalként szem előtt tartva.
Többek szerint (és szerintem is), a dalok nyugodtabbak és  érzelmesebbek/érzékenyebbek mint a korábbiak.

Erről az albumról, mégsem egy lágyabbat, hanem egy slágerüket mutatom be, mely single-ként is megjelent, Never Seen The Light Of Day.

Give Me Fire albumuk 2009-ben jelent meg, mely sokkal táncolhatóbb mint az eddigiek, talán kicsit populárisabb számokat is készítettek a rádiók nagy örömére. Itthon az MR2 által sokat játszott számuk a Dance with somebody és a Gloria is ilyen.

De mivel ezeket ellőtte már a rádió, én egy sokkal inkább lágyabb, érzelmes, érzéki dalukat mutatnám be erről az albumról, a Crystal-t.

Érdekesség talán, hogy ehhez az albumhoz a Quentin Tarantino filmek és David Lynch mesterműve, a Twin Peaks sorozat is ihletet, inspiráció adott.

2010-ben megjelent  Acoustically című albumuk, melyen a zenekar által kiválogatott zenéket akusztikus verzióban adják elő. Kifejezetten jól sikerült, akik szeretik az ilyen feldolgozásokat, azoknak különösen ajánlott.

Mindent összefoglalva a Mando Diao egy olyan rock, indie rock banda, mely az ember életébe sok örömet hoz zenéjüket hallgatva. Zeneileg a srácok képzettek, énekeseik hangja nem hogy rendben van, hanem kiválóak és totálisan illenek ehhez a stílushoz. Az albumukat a zenei oldalak egytől-egyik nagyon jóra értékeltek, a zenekar érezhetően fejlődik , és reméljük minél több ember szívébe belopják magukat dalaikkal.

Talán ha választanom kéne a Give Me Fire és Acoustically albumuk sikerült a legjobban, de érdemes a srácok összes számát végighallgatni legalább egyszer!!!

Mando Diao!!!